Bejelentés



Váci Györgyné mézesvilága
Szeretettel és törődéssel készítve!..

MENÜ

Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.









A mézeskalács története

 


"A méz gyűjtése az emberiség, és ennek részeként a magyarság, régóta gyakorolt, élelemszerző tevékenysége. Európában a méhészkedés hosszú évszázadokon át jelentős szerepet játszott.


A méz fontosságát az adta, hogy a 19.század végéig,a  számottevő répacukorgyártás kezdetéig, gyakorlatilag a parasztság egyetlen édesítőszere volt. A drága importált nádcukor ugyanis alig jutott el a paraszti ház tartásokba. Továbbá egészen az ókortól kezdve nyomon követhető, hogy a méz a néphit szerint egészséget, boldogságot jelentő étel, illetve a népi gyógyászat egyik alapanyaga volt Európa minden részén.


A kalács anyaga sajnos nem időtálló, így mézeskalács figurák nem maradhattak fent, de eltűnéséről, feledésbe merülésétől nem kell tartanunk, mert a régi leírásokon és a szakácskönyvekben található recepteken túl szerencsére szép számmal fennmaradtak a mézeskalács figurák készítésére használt keményfa formák(más néven ütőfák vagy verőfák), amelyekbe a nyers tésztát nyomkodták még a sütés előtt. Ezek kimélyített, homorú negatívként megőrizték az egykori darabok képét, mintáját, méretét, ezért hiteles emlék- és forrásanyagnak tekinthetőek.


Először kolostorokban, főúri udvarokban, a királyi városok polgárainak körében honosodott meg a mézespogácsa, a mézeskalács, amelyet házilag és kézművesműhelyekben egyaránt készítettek. A mézeskalácsosságot Magyarországon először az 1379.évi soproni telekkönyv névjegyzésében említik.


A középkori társadalom felső rétegeiben karácsony, évkezdet, húsvét, pünkösd, valamint esküvő, keresztelő alkalmával szokás volt a mézeskalácsok osztogatása, ajándékozása a családtagok, az ismerősök és az ünneplő vendégek körében. Az akkori formák reneszánsz és barokk hatást mutatnak, témájuk többnyire vallásos, mitológiai jelenet, szentek vagy uralkodók képmásai. Bizonyított tény, hogy e képekhez korabeli metszetek, festmények, címerek szolgáltak mintaként, amelyek fába faragtak.


A 17.század végén a török uralom megszűnése a termelési és értékesítési lehetőségek növekedését jelentette. Ennek hatására, de nyugat-európai példákat követve, elkezdődött az önálló hazai céhek szerveződése. Az első céhek Pozsonyban (1681), Nagyszombatban (1697) és Budán (1719) alakultak.

A 18.században már elsősorban a városi, polgári ízlés szerint készültek a mézeskalácsok. A feudális jellegű és bibliai tárgyú ábrázolások háttérbe szorultak, a világi témák, mint például a díszesen öltözött férfi- és nőalakok, a pólyás baba vagy hint lettek a kedvelt minták.


Ugyanakkor megindult a mézeskalács terjedése a falvakba, és a 19.századi elején már nagy népszerűségnek örvendett a parasztság körében. A mézeskalácsos mesterek piacokon, vásárokon, búcsúkban, árusították, termékeiket. Nemcsak lakóhelyükön jelentkező igényeket elégítettek ki, hanem a távolabbi vidékeket is ellátták készítményeikkel. A korábbi századok gyakorlatához képest lényeges változást jelentett, hogy a 19.századtól már nem fogyasztották el édességként, hanem dísztárgyaknak tekintették. Az udvarlótól kapott mézeskalácsszív vagy pólyás baba, illetve gyermekeknek vásárfiaként ajándékozott huszár vagy kard, a lakás valamelyik szembeötlő pontjára került és amilyen hosszú ideig csak lehetett megőrizték.


A formák túlnyomórészt körte-, néha alma vagy diófából fűrészelt lapos téglatestek, amelyeknek egyik vagy mindkét lapjába véséssel mélyítették ki valakinek vagy valaminek a plasztikus tükörképét.


A formákon szereplő képek, minták kidolgozása technikailag nagyon különböző. Vannak aprólékosan , szinte művészien, és vannak elhanyagolt primitíven megmunkált darabok. Nyilvánvaló, hogy egy adott forma színvonalát vagy variánsainak különbségeit illetően meghatározó jelentőségű a készítés időpontja,a nyersanyag fizikai tulajdonságai, és az olyan szubjektív elemek, mint a fafaragó kézügyessége, látásmódja, igényessége stb., amelyek a legkülönbözőbb mértékben játszanak szerepet.


A modern cukrászat kialakulásával megszűnt a formák használata. Helyettük fémlemezből készített tésztaszaggatókat (kiszúróformákat) kezdtek használni, amelyek a régi, kedvelt figuráknak csak a körvonalait őrizték meg. Ezt a sima tésztát megsütötték, majd rendszerint pirosra festették, színes masszával cifrázták és cukorrózsákkal, kis tükörrel, papírképpel díszítették."

 

 

Forrás: Vágó Edit Mézesbábok és sütemények

 

 

 

 

 












Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!